Elafonissi

Valamiért nem tudom a számítógépre áttölteni a nagy fényképezőről a képeket, így azzal kell beérnem, amit a telefonokkal készítünk, majd otthon megbütykölöm valahogy.

Ma csodálatos napfelkeltére ébredtünk. Reggel fél 8 körül ez a látvány fogadott a teraszunkról. Már ekkor látszott, hogy szép időnk lesz. Sanyi reggel ment a szokásos turnéjára a városba, megkávézni, reggelihez kenyerett hozni stb, addig én szöszmötöltem, megterítettem és kitaláltam, mi legyen a mai program.

Reggeli után bementünk a fodrász üzletbe, megcsináltattam a körmeim, aztán pedig Elafonissi felé vettük az irányt. Nekünk benne van a 3 legszebb part között, amit itt Krétán eddig láttunk, mondjuk az oda vezető út, az elég veszélyes. Legalább is nekem mindenképp, ugyanis borzasztóan tériszonyos vagyok, így a szegély nélküli szerpentineken való út,ahol 1 sáv van és semmi nem választ el a több száz méteres szakadéktól, az nem az én idegzetemnek való. Anita barátnőm mindig eszembe jut, mikor ilyen helyen megyünk, hogy biztos ő is ugyanúgy sírna, mint sokszor én szoktam félelmemben. De most is rendben odaértünk, csodálatos szép meleg fogadott bennünket, több turista volt, szerintem, mint tavaly, amikor augusztusban itt jártunk.

Elafonissi csodálatos, sekély vízével, rózsaszín homokkal, kis lagúnákkal, gyönyörű 3-4 féle kék tengerrel. Gyönyörű. Én szokás szerint fényképészkedtem, Sanyi inkább napozott. Jó kis színt kapkodtunk össze, Sanyi azt mondta, már nem nézek ki úgy, mint egy mentőautó :-D

Elafonissiben töltöttük az egész délutánt, feltöltődve napenergiával, úgy 4 óra magasságában indultunk vissza a szállodába.

Ma este hűtlenek voltunk Fotihoz, kipróbáltunk egy éttermet, amit nagyon dicsértek a Tripadvisoron... Kár volt. Gondoltam, kipróbálom a csigát, milyen étel, bár ne tettem volna. Kihoztak kb 25 darab csigát, ami benne volt a csigaházban, amin akkora lyuk vol, hogy a belesült csigát ki sem lehetett kaparni még késsel sem. 1 perc próbálkozás után feladtam, és mondtam a pincérnek, hogy inkább rendelek valami mást. Szerintem, még lehet most is ott kapirgálnám a csigákat a házukból korgó gyomorral. Másodszorra, gondoltam, biztosra megyek és burger gombócot rendeltem hasábburgonyával, mert Sanyi azt mondta, finom. Hát, nem elég, hogy jól megvárakoztattak, de ráadásul olyan sós volt a kaja, hogy ezt sem tudtam megenni, Sanyi próbálkozott vele, de még neki is sós volt.

Hát, ennyit a próbálkozásról, nem hiába mondják, járt utat a járatlanért fe ne adj! De nem baj, most már tudjuk, hogy nem kell többet visszamennünk a Vasillis étterembe. A környezet amúgy pazar volt, szó se róla, szép buja növényzettel a kertben, hangulatos világítással, meg minden, de a kaja az hagyott maga után kívánni valót.