Érkezés a paradicsomba

Tegnap nem volt időm írni, mert besűrítettük a programot. A glasgow-i szállás klassz volt, a célnak tökéletesen megfelelt. Minden rendben is ment, attól eltekintve, hogy az előző este megrendelt taxi nem jött 3:45-re, így korán reggel muszáj voltam felkölteni a házigazdát, mert a wifi-t sem tudtam életre

                               "Szárnyad sincs mégis szállsz"

csiholni, hogy taxit tudjak hívni. De megoldottuk és időben, rendben a reptéren voltunk.

Egy társaág volt, akik kis gyerekkel voltak, nyilván azok kerültek a mögöttünk lévő sorba a gépen. Azon gondolkodtunk, hogy a fenébe tudnak emberek, hajnal 4-kor alkoholt inni, de akkora sor volt a bárban, hogy besz*rás. Érdekes, mert amúgy Skóciában reggel 10 előtt a boltokban nem vásárolhatsz alkoholt, de a reptéren ezek szerint non-stop a kiszolgálás.

A repülőn a kis gyerek elég civilizáltan viselkedett, ellentétben a szüleivel és az azokhoz tartozó társasággal -nyilván a korai italozás hatására elég hangosak voltak. De röpke 4.5 óra út után, megérkeztünk a paradicsomba. A kis garbós pulóveremben ott voltunk a 35 fokban. Könnyen lehetett tudni, ki jött a skóciai géppel, mert azokon volt kabát, meg 3 réteg pulóver :-)

Kréta csodálatos, imádjuk és nagy mosoly ült ki mindkettőnk arcára. Elrendeztük a bérautót és már hasítottunk is Kissamos felé. Ott aztán becheckoltunk a szállodába. Megismertek már bennünket és nagy örömmel köszöntött a tulaj. A legszebb szobát kaptuk plusz egy üveg bort, mert pont a szülinapomon érkeztünk, amit - nem minden érdek nélkül - azért beleírtam a szobafoglalásba.

Megejtettük a vásárlást Kissamosban, aztán ejtőztünk a medencében is. Mit mondjak, pazar volt.

A képek címe: Bálnaveszély :-)

Este isteni vacsora volt a megszokott éttermünkben, nagyon örült nekünk Foti a vendéglős, akihez immár 3 éve visszajárunk szinte minden este, amíg itt vagyunk. Este aztán begördültünk a szobánkba és a fáradtságtól 1 órán belül el is aludtunk. Beindult az örök mókuskerék:

apa: Estére be kell kapcsolni a légkondit, add ide a távirányitóját!

én: Nem szeretem , ha megy, mert ide fújja a hideget és hangos

apa: Meg fogunk dögleni a melegben, majd meglátod

én: Akkor nyissuk ki az erkély ajtót

apa: Azt nem lehet, mert bejönnek a pókok

Végül is igaza lett, mert annyira meleg volt este, hogy muszáj volt bekapcsolnom hajnalban. Most már szerda reggel van, fúj a szél odakint, felhős az ég, de meleg van, apa elment a kávézójába, én pedig összeállítom a reggeli utáni programot. Kalimera, Hellas! Indulhat a nap.