Hányaveti hotel

Hát, ez is jól kezdődik: most írt a szállodás nő, a reptér közeli kis bed and breakfastből, hogy a tegnapi vendégük kisfia sajnos lehányta az ágyat, amit nekünk szántak, így átrakott minket az utca túloldalán lévő másik kis panzióba. Máskor is szálltunk meg nála, nagyon kedves vendéglátós, elnézést kért és mondta, hogy az volt az első dolga reggel, mikor meglátta, nem tudja kiadni a szobánkat, hogy befoglalt minket az ismerőse panziójába. Mondtam neki, semmi gond, akkor megyünk oda. Először amúgy az jutott eszembe, hogy zsenge recepciós koromban, mi is mindig ilyeneket mondtunk a vendégeknek, amikor túlfoglalás volt a szállodában, na meg az örökzöld 'maintenance issue", jöttek a csőtörések, beázások, áramkimaradások. Néha elég képtelen történeteket kellett kreálni, de hát a szükség nagy úr. Nem hinném, mondjuk, hogy itt erről van szó, meg egyébként sem lényeg, mert van más szabad szoba is a környéken - biztonság kedvéért azért gyorsan lechekkoltam. Ennyiben szerencsésebb mondjuk nagyobb szállodában megszállni, de én valahogy jobban kedvelem a kis hoteleket. Ennyi gond legyen, hogy 2 utcával arrébb szállunk meg. Ennyi nem hogy belefér, szinte kötelező! :-D

Mondjuk ez már megint olyan "Szabóék útra kelnek" történetnek néz ki. Majd kiderül, mi lesz a folytatás. Sanyinak már csak 3 óra van a munkából vissza, aztán nagy vigyorral az arcán itthon lesz... Remélem, nem fagy le a mosoly, ha elmondom Ellen hírét a szobáról. A lényeg, hogy van hová mennünk végül is , no papa, sima liba lesz. Szabóék útrakelnek.