Nagy szervezkedések árán, sikerült arra a pontra eljutni, hogy minden készen állt a krétai esküvőre. A választás egy dél-krétai településre Agia Gallinire esett, ahol egy esküvőszervező mindent előkészített a nagy napra. Persze szerencse fiai lévén, a navigációs rendszerünk nem ismerte fel Krétát, így csak térkép alapján tájékozódtunk, mint a régi szép időkben és Sanyinak egy nappal az esküvő előtt homokszem ment a szemébe, amit a helyi szemész orvos távolított el neki. Így Kissamosból Agia Gallinibe jómagam vezettem, navigáltam és hárítottam az anyós ülésen Jumurdzsákként ücsürgő és perlekedő leendő-férjem "segítő tanácsait".
Eljött a nagy nap, minden készen állt, előző este már feltérképeztük a terepet, így rutinosan tudtuk, hová kell mennünk a parton. Az anyakönyvvezető és szedett-vedett csapata fél órát késett, ami nemcsak Sanyiba hanem belém is beleültette a harci ideget. Aztán megérkeztek... Nem mondom, hogy nem úgy néztek ki, mint akik épp egy piaci forgatagból csöppentek ide, rövid nadrágban, szürke kinyúlt topban... Gondoltam, sok közös képet nem készítünk. Maga a ceremónia szép volt, meghatódni ugyan nem tudtunk annyira, mert a tolmács csak egy részét fordította a szövegnek, a többi görögül ment, amiből csak sejtettük, hogy sok boldogságot kívánnak az ifjú párnak szokásos szöveg lehetett.
Maga az, hogy a tengerrel a háttérben, sok turista szeme láttára, a szívünknek kedves "Szívből szeretni híven" dallamára bevonulva fogadtunk örök hűséget a tengerparton, olyan csodálatos élmény volt mindkettőnk számára, ami örökre beégett szívünkbe.
A nászút Kréta felfedezésével, sok napozással és fürdéssel telt, feltöltődtünk energiával, élveztüka napfényt, szerelmet és a csodálatos életet.