Valamiért nem tudom a számítógépre áttölteni a nagy fényképezőről a képeket, így azzal kell beérnem, amit a telefonokkal készítünk, majd otthon megbütykölöm valahogy.

Ma csodálatos napfelkeltére ébredtünk. Reggel fél 8 körül ez a látvány fogadott a teraszunkról. Már ekkor látszott, hogy szép időnk lesz. Sanyi reggel ment a szokásos turnéjára a városba, megkávézni, reggelihez kenyerett hozni stb, addig én szöszmötöltem, megterítettem és kitaláltam, mi legyen a mai program.

Reggeli után bementünk a fodrász üzletbe, megcsináltattam a körmeim, aztán pedig Elafonissi felé vettük az irányt. Nekünk benne van a 3 legszebb part között, amit itt Krétán eddig láttunk, mondjuk az oda vezető út, az elég veszélyes. Legalább is nekem mindenképp, ugyanis borzasztóan tériszonyos vagyok, így a szegély nélküli szerpentineken való út,ahol 1 sáv van és semmi nem választ el a több száz méteres szakadéktól, az nem az én idegzetemnek való. Anita barátnőm mindig eszembe jut, mikor ilyen helyen megyünk, hogy biztos ő is ugyanúgy sírna, mint sokszor én szoktam félelmemben. De most is rendben odaértünk, csodálatos szép meleg fogadott bennünket, több turista volt, szerintem, mint tavaly, amikor augusztusban itt jártunk.

Elafonissi csodálatos, sekély vízével, rózsaszín homokkal, kis lagúnákkal, gyönyörű 3-4 féle kék tengerrel. Gyönyörű. Én szokás szerint fényképészkedtem, Sanyi inkább napozott. Jó kis színt kapkodtunk össze, Sanyi azt mondta, már nem nézek ki úgy, mint egy mentőautó :-D

Elafonissiben töltöttük az egész délutánt, feltöltődve napenergiával, úgy 4 óra magasságában indultunk vissza a szállodába.

Ma este hűtlenek voltunk Fotihoz, kipróbáltunk egy éttermet, amit nagyon dicsértek a Tripadvisoron... Kár volt. Gondoltam, kipróbálom a csigát, milyen étel, bár ne tettem volna. Kihoztak kb 25 darab csigát, ami benne volt a csigaházban, amin akkora lyuk vol, hogy a belesült csigát ki sem lehetett kaparni még késsel sem. 1 perc próbálkozás után feladtam, és mondtam a pincérnek, hogy inkább rendelek valami mást. Szerintem, még lehet most is ott kapirgálnám a csigákat a házukból korgó gyomorral. Másodszorra, gondoltam, biztosra megyek és burger gombócot rendeltem hasábburgonyával, mert Sanyi azt mondta, finom. Hát, nem elég, hogy jól megvárakoztattak, de ráadásul olyan sós volt a kaja, hogy ezt sem tudtam megenni, Sanyi próbálkozott vele, de még neki is sós volt.

Hát, ennyit a próbálkozásról, nem hiába mondják, járt utat a járatlanért fe ne adj! De nem baj, most már tudjuk, hogy nem kell többet visszamennünk a Vasillis étterembe. A környezet amúgy pazar volt, szó se róla, szép buja növényzettel a kertben, hangulatos világítással, meg minden, de a kaja az hagyott maga után kívánni valót.

       Most tudatosult bennem, hogy ez az édes semmittevés annyira elveszi minden időmet, hogy elmaradt egy teljes napi beszámolóval. Sebaj, a ma esti program ez lesz, beszámolni az ediggiekről. Kitartás, hamarosan hozom a képeket is. :-)

Azért ez a kép apáról nem kispályás, ezt meg kellett hogy osszam a világgal :-D

Ma reggel borús égboltra ébredtünk. Kicsit ránk is ijesztett, mert azt gondoltuk, így is marad egész nap. Mivel Skócában nem vagyunk túlzotta elereesztve jó fodrászokkal, hetek óta arra készültem, hogy itt elmenjek a csajhoz, aki az esküvőnk előtt is klasszul levágta a hajam. Ebből kifolyóólag már úgy éreztem magam, mint egy 75 éves takarítónő, aki 70 éve a szakmában van. Lenőtt a hajam, nem tudtam sehogy sem beálllítani, tehát ideje volt a szépítkezésnek. Reggel el is mentünk, egyszer erlég volt a csajnak mgmutatni a képet és meg is csinálta klasszul a hajam. Befestette, megcsinálta a tincseket is. Igaz , hogy ott voltunk majd 3 órát, de szerintem, klassz lett. Közben Sanyinak is megcsinálta a fodrász a haját, megszépülve jöttünk el tőlük. Amúgy zárójelben jegyzem meg, ha ÁNTSZ ellenőrzés lett volna, igen csak ráfizettek volna, mert mind a fodrász mind az egyik vendég úgy cigiztek a fodrászatban , mint a huszonegy, plusz egy kis édes kutyus is szaladgált a szalonban, ami minket cseppet sem zavart, de nem tudom, mennire EU szabvány.

Itt amúgy azt vesszük észre, magasról tesznek az EU-ra. Mindenki úgy csinál mindent, ahogy neki tetszik. a legjobban ez a vezetésen látszik. A KRESZ helyett itt annak van elsőőbsége, aki úgy gondolja, hogy neki van. Az erősebb kutya toszik elvén közlekednek. Ha nem tetszik, majd lehúzódsz... :-D

Mivel már 1 óra körül járt, mire végeztünk mindennel, azt láttuk a legjobbnak, ha egyszerűen csak egy laza délutánt rendezünk és elpihizünk a szálloda medencéjében, és nem kelünk hosszabb útra. Nagyon jól elhüllyéskedtünk, napogattunk a medencénél, kellemes, meleg idő kerekedett már délre, így egy szavunk nem lehetett semmire. Egyszer egy gyanús valamire lettem figyelmes a vízben, a mai napig nem tudtam rájönni, mi a fene lehet. Hála a vízalatti felvételeknek, amit a gépünkkel tudok készíteni, meg is örökítttem, hátha ki tudom majd deríteni mivel is volt dolgom. Kitessékeltem a medencéből, mert elég ijesztő látványt nyújtott - szerencsére Sanyi nem láttam, mert undorodik az ilyen és hasonló vízi lényektől.

Vacsorára a szokásos étterembe mentünk, és az eddigi talán legjobb kaját ettük, beleértve mindhárom év látogatásá. Egyszerűen hibátlan volt minden és a kiszolgálás - mint mindig - első osztályú.

Tegnap nem volt időm írni, mert besűrítettük a programot. A glasgow-i szállás klassz volt, a célnak tökéletesen megfelelt. Minden rendben is ment, attól eltekintve, hogy az előző este megrendelt taxi nem jött 3:45-re, így korán reggel muszáj voltam felkölteni a házigazdát, mert a wifi-t sem tudtam életre

                               "Szárnyad sincs mégis szállsz"

csiholni, hogy taxit tudjak hívni. De megoldottuk és időben, rendben a reptéren voltunk.

Egy társaág volt, akik kis gyerekkel voltak, nyilván azok kerültek a mögöttünk lévő sorba a gépen. Azon gondolkodtunk, hogy a fenébe tudnak emberek, hajnal 4-kor alkoholt inni, de akkora sor volt a bárban, hogy besz*rás. Érdekes, mert amúgy Skóciában reggel 10 előtt a boltokban nem vásárolhatsz alkoholt, de a reptéren ezek szerint non-stop a kiszolgálás.

A repülőn a kis gyerek elég civilizáltan viselkedett, ellentétben a szüleivel és az azokhoz tartozó társasággal -nyilván a korai italozás hatására elég hangosak voltak. De röpke 4.5 óra út után, megérkeztünk a paradicsomba. A kis garbós pulóveremben ott voltunk a 35 fokban. Könnyen lehetett tudni, ki jött a skóciai géppel, mert azokon volt kabát, meg 3 réteg pulóver :-)

Kréta csodálatos, imádjuk és nagy mosoly ült ki mindkettőnk arcára. Elrendeztük a bérautót és már hasítottunk is Kissamos felé. Ott aztán becheckoltunk a szállodába. Megismertek már bennünket és nagy örömmel köszöntött a tulaj. A legszebb szobát kaptuk plusz egy üveg bort, mert pont a szülinapomon érkeztünk, amit - nem minden érdek nélkül - azért beleírtam a szobafoglalásba.

Megejtettük a vásárlást Kissamosban, aztán ejtőztünk a medencében is. Mit mondjak, pazar volt.

A képek címe: Bálnaveszély :-)

Este isteni vacsora volt a megszokott éttermünkben, nagyon örült nekünk Foti a vendéglős, akihez immár 3 éve visszajárunk szinte minden este, amíg itt vagyunk. Este aztán begördültünk a szobánkba és a fáradtságtól 1 órán belül el is aludtunk. Beindult az örök mókuskerék:

apa: Estére be kell kapcsolni a légkondit, add ide a távirányitóját!

én: Nem szeretem , ha megy, mert ide fújja a hideget és hangos

apa: Meg fogunk dögleni a melegben, majd meglátod

én: Akkor nyissuk ki az erkély ajtót

apa: Azt nem lehet, mert bejönnek a pókok

Végül is igaza lett, mert annyira meleg volt este, hogy muszáj volt bekapcsolnom hajnalban. Most már szerda reggel van, fúj a szél odakint, felhős az ég, de meleg van, apa elment a kávézójába, én pedig összeállítom a reggeli utáni programot. Kalimera, Hellas! Indulhat a nap.

Hát, ez is jól kezdődik: most írt a szállodás nő, a reptér közeli kis bed and breakfastből, hogy a tegnapi vendégük kisfia sajnos lehányta az ágyat, amit nekünk szántak, így átrakott minket az utca túloldalán lévő másik kis panzióba. Máskor is szálltunk meg nála, nagyon kedves vendéglátós, elnézést kért és mondta, hogy az volt az első dolga reggel, mikor meglátta, nem tudja kiadni a szobánkat, hogy befoglalt minket az ismerőse panziójába. Mondtam neki, semmi gond, akkor megyünk oda. Először amúgy az jutott eszembe, hogy zsenge recepciós koromban, mi is mindig ilyeneket mondtunk a vendégeknek, amikor túlfoglalás volt a szállodában, na meg az örökzöld 'maintenance issue", jöttek a csőtörések, beázások, áramkimaradások. Néha elég képtelen történeteket kellett kreálni, de hát a szükség nagy úr. Nem hinném, mondjuk, hogy itt erről van szó, meg egyébként sem lényeg, mert van más szabad szoba is a környéken - biztonság kedvéért azért gyorsan lechekkoltam. Ennyiben szerencsésebb mondjuk nagyobb szállodában megszállni, de én valahogy jobban kedvelem a kis hoteleket. Ennyi gond legyen, hogy 2 utcával arrébb szállunk meg. Ennyi nem hogy belefér, szinte kötelező! :-D

Mondjuk ez már megint olyan "Szabóék útra kelnek" történetnek néz ki. Majd kiderül, mi lesz a folytatás. Sanyinak már csak 3 óra van a munkából vissza, aztán nagy vigyorral az arcán itthon lesz... Remélem, nem fagy le a mosoly, ha elmondom Ellen hírét a szobáról. A lényeg, hogy van hová mennünk végül is , no papa, sima liba lesz. Szabóék útrakelnek.

Hát, eljött a nap, nem számoltunk ugyan publikusan vissza, de hetek óta ezt vártuk, hogy végre eltűnhessünk egy kis pihenésre. Nekem a munkahelyem egy kész káosz, elhatároztam véget vetek az idegbajnak és nem megyek vissza,ha szabiról hazamegyünk. De most nem ez a lényeg, hanem végre újra mehetünk a mi szeretett kis szigetünkre : Krétára! Valami úgy vonz oda bennünket, mint a mágnes. Valami leírhatatlan vonzalom ez az első perctől fogva. Kicsit sunyítunk, mert Sanyi nehezen kapott szabit és egy "változtatott" verziót kellett indoklásul beadnia, miért van szabadságra szüksége. Nem mintha nem kellene, hogy mindegy legyen nekik, hová megy a szabija alat, de hát ez van. A lényeg,hogy pontban a születésnapon reggel 6-kor felszáll a nagy madár velünk, irány Kissamos!

Egy dologban nagyon bízom, még pedig, hogy most zökkenőmentesen telik majd a nyaralás. Eddig mindig volt valami kis "hepe" vagy "hupa", de idén talán minden rendben lesz. Amúgy meg a mi párosunk túlélésre van teremtve, csak szerelem legyen, a többit megoldjuk! :-) Tata marad a kutyákkal, ő lesz a falkavezér egy hétre. Imádják a kutyusok, így nyugodtan össze lehet őket ereszteni. Csak lenne már 3 óra, Sanyi akkor végez, kis zuhi, és már indulunk is Glasgow-ba. Ma ott alszunk -már amennyit sikerül aludni, mert Sanyi már ma is alig tudott aludni, 5-kor már fel is kelt. Én fél 6-ig kihúztam. Szóval, reggel indulandusz. Addig egy végső csomagolást és ellenőrzést kell még végeznem, kitakarítani, rendbe tenni a lakást. Fél 7re már elvasaltam mindent - nem bízzuk a véletlenre. Mivel a Facebookon a fentebb ecsetelt okokból nem tudunk képeket közzétenni, míg odavagyunk, itt fogom vezetni az eseményeket, hogy ne maradjon le róla az sem, akit érdekel, mi van velünk.

Azt tervezem, hogy naplószerűen rögzítem majd a nyaralást, ezt mindig olyan jó visszaolvasni is és nagyon jól rögzíti, mi is történik velünk, hogy amikor hazaérünk és megkérdezik, milyen volt a pihenés, mást is tudjunk mondani, ne csak azt, hogy jó volt. Amúgy meg, amikor utoljára otthon voltunk, nagy sikere lett a blogszerűen leírt kalandozásunknak - én is élvezem, ha írhatok, így kerek a világ. Csak már indulhatnánk!

Ma  nagy elhatrozásra jutottunk hirtelen felindulsból: újra nekiállunk Norbizni! A miként és hogyan még kialakulóban, de a cél már fix

Hosszas rábeszélésre és sok gondolkodás után, úgy döntöttem, blogot vezetek a családunknak, hogy könnyebb legyen végigkövetni hol mókás, hol göröngyösebb életünket, azoknak, akkik kíváncsiak ránk vagy mi szeretnénk, hogy tudjanak rólunk. Ideális esetben ennek a 2 halmaznak a metszéspontja ugyanazon embereket foglalja magában, de csak reménykedhetünk, hogy akikkel tudatni szeretnénk, mit is csinálnak és hogy vannak Szabóék a skót Felföldön, azok kíváncsiak is ránk :-)

Nem vagyok könnyű helyzetben, mivel 4 éve elmúlt, hogy szerelmünk és életünk összefondott és azóta annyi minden történt velünk - jó is rossz is-, hogy nem is tudom, honnan kezdjem a beszámolót. Kicsit retrospektiv lesz, de a jelen és jövő eseményeit, terveit szeretném mindenképp rögzíteni. Aztán amennyire időm engedi, leírok egy s más szösszenetet a múltunkból is, hogy nevessünk, sírjunk, okuljunk.